Hát igen, ehhez az ételhez is nagyon sok emlék fűz... Ezzel kapcsolatban a legfontosabb, hogy rájöttem az igazán finom ételek lényege az egyszerűség. Ugye sokan ettek már olasz spagettit (Bolognai, Milánói, stb.). Némelyik finom, másik kevésbé, de én még nem ettem két egyformát, és őszintén szólva soha nem ettem olyan finomat, mint anyósomét. Pedig anyuka nem egy szakácsfenomén (nem megbántva őt, hisz imádom az anyósom és jó szakács a szó klasszikus, magyar értelmében...), nade az anyósom anyósa olasz származású és gyakran nyaraltak Olaszországban ahol anyósának az olasz testvére mindig főzött nekik „szúgót” ahogy ő mondta (gyk: a "szúgó" a magyar szósz olaszul). Miután én is ezt megtanultam lázas híve lettem eme egyszerű szósznak, és ádázul próbálom irtani a tipikus magyar háziasszonyos hagymás, pörköltes, sárgarépás bolognai szószokat….

Hozzávalók:

• Fél kiló darált marha és fél kiló darált sertéshús
• 4db 40 dkg paradicsomkonzerv (olasz darabolt vagy egybe paradicsom)
• 2 leveskocka (ha lehet olasz és nem Knorr/Maggi)
• 3 gerezd fokhagyma
• 1.5 deci olívaolaj

Elsőnek kb. fél deci olíván megpirítom a felszeletelt fokhagymát. Vigyázat, nehogy megégjen. Utána a fokhagymát eltávolítom, az nem kell bele. Ezután megpirítom az olajon a húst. Miután kifehéredett a húst, ráöntöm a paradicsommártásokat, kb.  még fél liter vizet és a maradék olívaolajat. Ezután kb. 2 órán keresztül lassú lángon agyonfőzöm. És kész. Olíva, paradicsom és hús: nem kell semmi más. Al dentére főzött fusili tésztával és jó nagy adag parmezánnal tálalom. Mennyei.

(A kép nem az én munkám eredménye, interneten találtam, csak illusztráció, sorry...)

Eléggé felemás emlékeim vannak az első Gyros-ról amit ettem. Amikor még csak elvétve lehetett kapni Magyarországon, április végén a gimi utolsó osztályában lementünk egy barátomék telkére, Érdre a haverokkal. Útközben megálltunk kajálni egy kis büfében, ahol ezt a „gyros” nevű dolgot adták, akkor még tudatlan fejemmel azt gondoltam, hogy ez valami gyors kaja, csak félreírták. Szóval megettem a pitába töltött, joghurtos, zöldséges sült húst (akkor nagyjából ennyire futotta az út menti büfében a nénitől), és mivel eléggé igénytelenek voltunk ez bőven megtette. Az élmény egyébként azért felemás, mert miután a telekre megérkeztünk, nekiálltunk masszívan sörözni, amit este követett az unicum és a pálinka. Éjszaka mindez odáig fajult, hogy a gyros visszakerült belőlem a kert hátsó sarkába… Ezt a kellemes emlékemet tetőzi mindaz, hogy ezen a bulin ismerkedtem meg a feleségemmel, aki akkor még nem nagyon szimpatizált velem. Nyilván nem tettem valami jó „első” benyomást J

 Azóta természetesen sok helyen sokszor ettem ezt az ételt, és mindig izgatott, hogy hogyan lehetne finoman elkészíteni otthoni körülmények között. Azt gondolom a gyros titka egyébként – a finom fűszerezésen túl, hogy a nyárson a hús belső rétegei szaftosak maradnak és jól megpárolódnak, és a külső réteg pedig finoman megpirul. Igy amikor levágnak egy réteget, az egyszerre van megpirulva és puhára párolódva. Ezt a sütési módszert és persze a fűszerezést próbáltam otthon eltalálni.

 Hozzávalók 4 személyre:

•  Kb. 80 kicsontozott csirkecomb
• Só, bors
• Kb kb 0.5 deci oliva olaj a pácoláshoz
• Görög fúszerezés:
• 2 teáskanál Oregánó
• 1 teáskanál kakukkfű
• 1 teáskanál rozmaring (nem por, hanem zöldfűszer)
• Arab változathoz
• 1 kávéskanál római kömény
• 1 kávéskanál fahéj
• 0.5 kávéskanál őrölt koriander
• Csípős szószhoz
• 2-3 nagyobb csípős szárított pirospaprika, ha nincs akkor 2 kávéskanál erős pista
• 2 teáskanál olívaolaj
• Só
• 1 kávéskanál paradicsompüré
• 1 csipet cukor
• Fél deci víz
• Joghurt szószhoz
• 1 nagyobb gerezd fokhagyma
• 2 deci joghurt
• 1 deci víz
• Só, Bors
• 1 kávéskanál a gyros-hoz készített fűszerkverekéből
• Köretnek
• 4-5 szem Paradicsom
• Néhány levél saláta
• Két fej hagyma
• Egy uborka felszeletelve
• 2 csemege papríka felszeletelve
• Pitához
• 30 deka finomliszt
• Kb 1 deci víz
• 1.5 kávéskanál só
• 1.5 kávéskanál cukor
• Fél csomag instant élesztőpor

A húst kb. 1.5 centi vastagabb szeletekre vágom. A kétféle fajta fűszerezést itt-ott szakácskönyvekben szedtem össze, én megmondom őszintén, hogy nekem akkor ízlik a legjobban ha mindkét félét összekeverem és ezekkel együtt pácolom be a húst. Akár lehet egyikkel másikkal, illetve egy további alternatíva, ha veszünk gyros fűszerkeveréket – na nem a normál közértekben kapható gagyi fűszerkeverékekre gondolok. Ha eredeti fűszerkeveréket akarunk kapni, akkor el kell menni a kelet fűszereket forgalmazó boltba a nagyvásárcsarnokba, ott jó gyros fúszerkveréket lehet kapni, de ott is az importált, arab gyártmányút érdemes venni. Mindenestre az általam írt fűszereket ezek alapján kísérleteztem ki.

Szóval bepácolom a húst a fűszerekkel, megsózom, borsozom és hozzákeverem az olívaolajat is. Hagyom pácolódni 1-2 órán át.

Miközben pácolódik összegyúrom a pitához való tésztát: a lisztet egy tálba teszem és belerakom egy  sarkába a sót. Az élesztőt felfuttatom a vízben a cukorral, majd egy kis jukat fúrva a lisztbe, beleöntöm tálba. Összegyúrom a tésztát és dagasztom géppel kb. negyed órát. Ezután hagyom pihenni még negyed órát. Amíg pihen felvágom a körethez való zöldségeket ízlés szerint. Ezeket még nem szabad fűszerezni, csak félre kell rakni nyersen. Nem kell őket összekeverni, csak egymás mellé lehet őket rakni egy nagyobb tálra.

Elkészítem a szószokat is. A fokhagymát szétlapítom és felaprítom, majd belekeverem a joghurtba a gyros fúszerkeverékéből megmaradt egy kávéskanál fűszerem. Megsózom és egy kis olívaolajat és a fél decit vizet hozzáöntöm. Jól összekeverem és berakom a hűtőbe állni.

A csípős keverékhez a pirospaprikákból kivágom a magokat, majd belerakom őket forró vízbe néhány percre, hogy valamelyest megpuhuljanak. Ezután felaprítom őket, és összekeverem az olajjal, paradicsompürével, sóval cukorral. Ezután hozzáöntöm a vizet, összekeverem, és ezt is félrerakom a hűtőbe.

Bekapcsolom a sütőt 220 fokra. Előveszem a tésztát, és kb bilirádgolyónyi darabokat szedek ki belőle, amelyekből lisztezett deszkán mintegy 7mm vastag kerek tésztákat nyújtok. Ezeket lisztezett tepsira az előmelegített sütőbe berakom néhány percre sülni. Fontos, hogy a tepsi amire rakom is előmelegített legyen (forró). Akkor van kész, ha a tészta felpuffad és egy kicsit kezd megbarnulni. Ha kiveszem őket egy ecsettel kicsit vízzel meg kell őket kenni.

 A hús sütéséhez két módszert szoktam használni. Az egyiket akkor érdemes alkalmazni, ha sokan vagyunk, ebben az esetben a mennyiségeket lehet duplázni. A kertben tűzrakon jó erős parázst kell csinálni, de nem lángolót. A húszeletek fel kell szúrni egy olyan nyársra amelyet a parázs felett kb 5 centire lehet tartani. Lehetőleg olyan nyárs kell, amelyet lehet forgatni és fixálni bármely állásban, így biztosítható hogy jól piruljon a hús de ne égjen le. Az igazi egy olyan grillnyárs, amelynek van egy elems forgatója és a húst két oldalon össze lehet szorítani.  Fontos, hogy a húsokat minél szorosabbra szúrjuk és lehetőleg minél egyenletesebben elosztva, ne legyenek lelógó darabok. Akár azt is szoktam csinálni, hogy a nyárson a húst körbekötözöm egy cérnával.  A húst úgy kell sütni, hogy a nyársat egy helyben tartva, kell sütni néhány percig, amíg egy kicsit egy oldal megsül, és utána forgatni tovább, ezzel utánozzuk az eredeti gyros sütőket. Azért fontos, hogy a parázs jó legyen és ne égjen tűz, hogy ne füstöljön túl sokat. Ha a parázs begyullad kis vizet vagy sört spricceljünk rá, hogy nehogy odakapjon a gyrosunk. Ha a húsnyárs külsejét már mindenhol megsütöttük, a nyársat le kell venni és a felső réteget egy éles késsel le kell vágni egy tálba. Innen már mehet a falatozás a szokásos módon: egy kis gyroshús, zöldésgek, a kétféle szósz és a pita.

A másik sütési mód egyszerűbb a konyhában zajlik serpenyőben és sütőben. Itt az a fontos, hogy egy nagyon jó minőségű, vastag aljú serpenyőt jól felforrósítsunk, majd rakjunk bele egy kicsi olívaolajat (ippeg csak). A húst darabonként kell sütni, tehát egyszerre csak két-három szeletet sütök meg. Ha megpirult a comb akkor pedig az előmelegített sütőbe rakom grillre és ott még kb 15-20 percig sütöm egyszer-egyszer megforgatva. A szeleteket a sütés után vágom fel, így biztosítom, hogy egyszerre megsül és párolódik. Fontos, hogy nagyon hirtelen süssük meg a húst. Ha az első adag kész van (mindkét oldalát meg kell sütni néhány percig, amíg megbarnul és kész is van), akkor jöhet a következő, és így tovább. Ha megvannak a húsok, mindegyiket visszateszem és egy kicsit együtt átmelegítem őket. Ezután pedig még frissibe a megsűlt húsokat vékony csíkokra vágom fel. A többi már megint csak a tálalás és a flamolás. Jó étvágyat!

Ezt az ételt egy olasz szakácskönyv két különálló receptjéből gyúrtam össze. Az a különlegessége, hogy bár a paradicsomos és halas szósz viszonylag megszokott egyveleg olasz tésztaételek kapcsán, de ezt az ételt feldobja néhány további hozzávaló, amely így még mediterránabb érzést ad, mintha tényleg a tűző napon lennénk Szicíliában. Egyébként, mindkét eredeti változat hagyományos szicíliai étel, tehát nem is vagyok messze a valóságtól…

Hozzávalók, kb. 2 személyre:

• 2 evőkanál Fenyőmag
• 2 evőkanál mazsola
• Kb. 2 deciliter paradicsomszósz (a rendes konzerv egész paradicsom turmixolva a legjobb, nehogy valami aranyfácán félét használj!)
• Olívaolaj
• 1 közepes/kisebb fej hagyma
• 1-2 gerezd fokhagyma
• Kis fehérbor
• Só, bors ízlés szerint
• 1 konzerv jó minőségű normál szardínia
• 1 konzerv szardella
• Makaróni tészta

Elkészítés:

A szósz elkészítése kb 15-20 percet vesz igénybe, tehát amíg készítjük, fel lehet rakni a tészta főzővizét. A vízbe szokás szerint sót és kis olajat kell tenni.

A szószhoz először felaprítom a hagymát és a fokhagymát. Serpenyőben olívaolajat forrósítok – érdemes egy nagyobb serpenyőt használni, mert a végén ebben meg tudjuk a tésztát forgatni a szósszal. Szóval a felforrósított olajban megpirítom elsőnek a fenyőmagot (vagy ami helyette van), majd rádobom a hagymát, két perc múlva a fokhagymát és együtt párolom őket pár percig, közepes, kis lángon. Utána felerősítem a lángot, és ráöntök egy kis bort, és hagyom megint párolódni egy-két percig, kavargatva. Ezután hozzárakom a szardellát és a szardínia konzerv felét, és összekeverem a serpenyőben lévő cuccal, kevergetve, a halat szétnyomkodva párolom megint néhány percet, majd hozzáadom a paradicsomszószt és a mazsolát. Ekkor megkóstolom, és ízlés szerint sózom, borsozom. A sónál vigyázni kell a szardella miatt, mivel az már jó sós. Tovább főzőm még kb. 10 percig, és közben ha kell, az elpárolgott vizet pótolom.

 Közben – már remélhetőleg nem felejtetted el – már főzni kell a tésztát a vízben. Ha kész a tészta, akkor leszűröm és átlapátolom a serpenyőbe. Ekkor még hozzáadom a megmaradt szardínia darabokat (egy kicsit érdemes őket megsózni), és megöntözöm néhány evőkanál olívaolajjal. Összekeverem a szószt a tésztával, vigyázva, hogy a még hozzáadott szardíniadarabok ne málljanak nagyon szét.

Kitálalom a tányérokba ahol még egy kis parmezán sajtot reszelek rá, meg esetleg egy kis borsot.

Ennyi...

Amikor Görögországban nyaraltunk, sokszor ettem különböző éttermekben előételként kagyló saganakit, vagy rák szaganakit. A lényeg mindig ugyanaz, egy finom paradicsomos, olajos ragu tenger gyümölcseivel és fetasajttal sütve – friss kenyérrel ellenállhatatlan!

 Ezt a receptet én találtam ki az élményeim alapján. Hozzávalók, kb 2 személyre

• 2 kisebb vagy egy közepes fej hagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 deci jó minőségű olívaolaj
• 2-3 érett paradicsom felaprítva
• 1 babérlevél
• Oregánó, kakukfű, petrezselyem
• 15 deka fetasajt
• Három jó nagy marék tenger gyümülcse (lehet vegyes, akár fagyasztott, de jó minőségű, ne morzsalék legyen. Ha lehet inkább rák, kagyló és tintahal külön-külön)
• Só, bors
• Fél deci fehérbor

Elsőnek a hagymát felaprítom, mellette serpenyőben felhevítem az olívaolajat. Berakom a hagymát, és közepes lángon dinsztelem egy ideig, közben felaprítom a fokhagymát is (a fokhagymát mindig szét szoktam a késsel nyomni, és utána aprítani, úgy jobban kijön az íze). Ha a hagyma már kicsit megpirult, rárakom a fokhagymát és még egy kicsit pirítom. Ekkor nagy lángra teszem és hozzáadom a fehérbort, majd hagyom elpárologni. Rárakom ezután a paradicsomot (kényesek előtte dobják bele forró vízbe és húzzák le a héját), belerakom a babérlevelet, kakukkfüvet, petrezselymet és a tenger gyümölcseit, megsózom és megborosozom, majd tovább párolom lefedve 5-10 percig, amíg a paradicsom szétfő és a hús is megfő. Közben bekapcsolom a sütőt 180 fokra.

(Erről az ételről nem csináltam fotót, ez a kép internetről letöltött illusztráció)

Felaprítom kis 1 centis kockákra a fetta sajtot, és miután letelt a 10 perc, átrakom a cuccost egy kerámiaedénybe és hozzákeverem a sajt egy részét, a maradékot pedig a tetejére szórom. Fontos, hogyha az látszik, hogy elfőtt a leve, akkor rá kell önteni egy kis vizet (fél decit), hogy egy picit leveses legyen mielőtt a sütőbe rakom, mert ott elfog párologni a folyadék és nagyon száraz lenne.

 A sütőben még kb 15-20 percig sütőm, hogy az egész összeforrjon, és a sajt tetején kicsit megpiruljon.

 Ha kész, friss kenyérrel lehet tálalni és azzal tunkolva fogyasztani.

Na nem…ez nem egy profi szakácskönyv/szakácsblog, de merem állítani, hogy van benne fíling, szeretet, finom kaják. Nem egy stílust jelképeznek, sokfélék mind a származásuk, jellegük szerint, de mégis egy integráns egészet képeznek, kifejezik az ételek iránti szeretetemet. Honnan is származik ez a szeretet? Anyámtól, illetve onnan hogy ő valamiért (igazából nem is tudom, hogy miért, meg kellene kérdeznem egyszer) emlékszem hogy elkezdett csinálni kicsit különlegesebb kajákat, mint például pizzát, kínai levest, pácolt húsokat. Szóval mindenféle olyan dolgot ami akkor még (80-as évek) a rendszerváltás előtt és közben nem volt igazán jellemző egy átlag magyar háziasszonyra (sajnos). Így a családomban fiatal koromban magamba szívtam a kicsit különlegesebb ízek szeretetét. Mindez párosult azzal, hogy amikor kicsit nagyobbak lettünk anyám józan módon arra nevelt minket, hogy ne szolgáltassuk ki magunkat, így egy-egy szendvics, egy tojásrántotta, vagy egy melegszendvics, stb… elkészítését kénytelen voltam elsajátítatni, hogy elkészítsem magamnak, mert nem ugráltathattam érte anyámat mindig. Amikor megismerkedtem a szerelmemmel, későbbi nejemmel, ő is hasonló ízléssel, a minőségi, érdekes ételek iránti szeretettel érkezett, és bár bizonyos építő elemeiben más volt az ízlése, de összességében gazdagította, erősítette az ételek iránti vonzalmamat. Érdekes, hogy feleségem gyökerei olaszok, a nagymama és az Olaszországban élő unokatestvére révén igazi olasz ételeket tanultak, amelyeknek a lényege a természetes, jó minőségű hozzávalókon és egyszerű elkészítésben rejlik. Hogy mondjak egy példát, amikor először ettem náluk „szúgót”- azaz paradicsomos húsos tésztát (gyengébbeknek : Bolognai-t) akkor nem akartam elhinni: hogy lehet ez ilyen finom, és más mint amihez hozzászoktam. Megkérdeztem mi van benne. Olivaolaj, fokhagyma, paradicsom és hús. Ez volt a válasz. Vazze…. Szóval nem az a hagymás, arany fácán paradicsomkonvzerves répás, magi szószos szar amit Magyarországon kapsz!!!! Annyi paradicsom volt benne, hogy 30dkg húshoz 4 db 40dkg-os paradicsom konzervet használtak és olívaolaj volt benne, hogy a tetején kb 1 cm vastagon állt. Azt mondták, hogy Olaszban szimplán így tartósítják, nincs hely a hűtőben ezért jó sok olívaolajjal csinálják és az megáll a tetején, tartósítja….:-). Szóval, összességében hoztam és kaptam is szeretetet és ihletet az ételek iránt.

Mindez tovább erősödött a sorsunknak köszönhetően. A munkám miatt sokat dolgoztam külföldön Európában Hollandiában, Angliában, Németországban, Dániában, ahol nagyon sok érdekes hatással találkoztam: sok helyen ehettem kiváló staek-eket, nagyon finom kínai, japán, indonéz, indiai, thai ételeket és lenyűgözött az ízviláguk, kiegészítették az ízlésemet és mivel otthonról hoztam az ételek iránti szeretetemet és kiváncsiságomat, ezek az élmények tovább csigáztak, mindent amit megkóstoltam, ki is akartam próbálni.

A munkám során egy időre fixen kikerültem Németországba kis feleségemmel és egy éves fiammal. Kevés lehetőségünk volt étterembe járni, mert a kisgyerek miatt macerásnak találtuk (érdekes, hogy mennyi mindenben fejlődünk… most már négy gyerek után kb. leszarnám, hogy kellemetlen… :-)). Így ha finomakat, különlegeseket akartunk enni, akkor azokat otthon kellett elkészíteni, így a sok behatásból adódó ötleteket és az otthonról hozott recepteket elkezdtük sorra megvalósítani. Hála Isten ráadásul Németországban ha szükségünk volt alapanyagra, a közeli boltokban minden volt… nem úgy mint itthon sajnos – Budapesten még a mai napon külön keresni kell a ritkább alapanyagokat. 

Így indult a maszek főzéses pályafutásom, és gyakorlatilag mintegy jó 15 éve annak ellenére, hogy nagyon leköt a munkám, hetente legalább 2-3 alkalommal készítek ételt magamnak és a családomnak, és sokszor már a hét elején azon gondolkozom, hogy milyen ételt készítsek majd a hétvégén… :-) hát ez van, ez a kötődés… 

A receptjeimben, amit itt láttok nincs semmilyen rendszer, mint fent is írtam. Utólag sorrendbe raktam őket, tematika szerint, de gyakorlatilag úgy jöttek, ahogy eszembe jutottak. Ja, és még egy: semmilyen felelősséget nem vállalok a pontosságért, mivel emlékezetből, érzésből írtam őket és nem csináltam próbafőzést hogy a leírt mennyiségek biztosan pontosak e. Próbálkozz te is.. Na meg még egy : hozzám senki ne jöjjön plágiumért… a receptek egy része innen-onnan jött. Szeretek egy csomó neves szakácsot és megvettem egy jó adag szakácskönyvet, nyilván az ötleteim onnan (is) jöttek. És legutoljára: nem nyelvész vagyok. Helyesírási és nyelvhelyességi hibákat és megjegyzéseket kérem megtartani...

Hello Mindenki!!!

Ez a "Mindenki" bejegyzés kicsit erős... vélhetően én, a feleségem és talán egy két családtag fogja majd olvasni. "Na de mindegy...". A lényeg hogy valahol el kell kezdeni.

Szeretek főzni, ez egyfajta hobbi, élvezet, szükséglet nekem. Rohadt sokat dolgozom (de tényleg), menő állásban állandóan öltönyben tárgyalgatok, stb... a főzés levezet, elvezet, kivezet... élvezet. haha.

Ez a blog arról fog szólni, hogy én miket szeretek főzni, mit készítek magamnak, kics családomnak (1 fő feleség, 1 kicsi, 2 kevésbé kicsi és 1 már majdnem kamasz fiaimnak). Először könyvet akartam írni, írom már pár éve, de értelmetlen, úgyse adom ki. Most meg tesóm mondta hogy miért nem blogolok, mert akkor amit leírtam azt rögtön publikálhatom is. Hát ez khirály mondtam. Úgyhoz kezdjünk neki. Plágium lesz bőven, hisz egy hétköznapi ember mint én sokszor szakácskönyvből nézi ki, hogy mit főz, de azért van saját ötlet is. A lényeg hogy a kaja viszonylag egyszerű legyen, finom, élvezhető és azért minőségi is. Hogy miket csinálok? Olasz kaja (igazi jó, nem a Maggi féle), spanyol tapasz, görög kaják, kínai, indiai (imádom, jó sok receptem van), japán - sushi (szintén imádom és hogy milyen könnyű!!), és persze magyar is bőven.

Na csá. És nemsokára jön az első recept!