Na nem…ez nem egy profi szakácskönyv/szakácsblog, de merem állítani, hogy van benne fíling, szeretet, finom kaják. Nem egy stílust jelképeznek, sokfélék mind a származásuk, jellegük szerint, de mégis egy integráns egészet képeznek, kifejezik az ételek iránti szeretetemet. Honnan is származik ez a szeretet? Anyámtól, illetve onnan hogy ő valamiért (igazából nem is tudom, hogy miért, meg kellene kérdeznem egyszer) emlékszem hogy elkezdett csinálni kicsit különlegesebb kajákat, mint például pizzát, kínai levest, pácolt húsokat. Szóval mindenféle olyan dolgot ami akkor még (80-as évek) a rendszerváltás előtt és közben nem volt igazán jellemző egy átlag magyar háziasszonyra (sajnos). Így a családomban fiatal koromban magamba szívtam a kicsit különlegesebb ízek szeretetét. Mindez párosult azzal, hogy amikor kicsit nagyobbak lettünk anyám józan módon arra nevelt minket, hogy ne szolgáltassuk ki magunkat, így egy-egy szendvics, egy tojásrántotta, vagy egy melegszendvics, stb… elkészítését kénytelen voltam elsajátítatni, hogy elkészítsem magamnak, mert nem ugráltathattam érte anyámat mindig. Amikor megismerkedtem a szerelmemmel, későbbi nejemmel, ő is hasonló ízléssel, a minőségi, érdekes ételek iránti szeretettel érkezett, és bár bizonyos építő elemeiben más volt az ízlése, de összességében gazdagította, erősítette az ételek iránti vonzalmamat. Érdekes, hogy feleségem gyökerei olaszok, a nagymama és az Olaszországban élő unokatestvére révén igazi olasz ételeket tanultak, amelyeknek a lényege a természetes, jó minőségű hozzávalókon és egyszerű elkészítésben rejlik. Hogy mondjak egy példát, amikor először ettem náluk „szúgót”- azaz paradicsomos húsos tésztát (gyengébbeknek : Bolognai-t) akkor nem akartam elhinni: hogy lehet ez ilyen finom, és más mint amihez hozzászoktam. Megkérdeztem mi van benne. Olivaolaj, fokhagyma, paradicsom és hús. Ez volt a válasz. Vazze…. Szóval nem az a hagymás, arany fácán paradicsomkonvzerves répás, magi szószos szar amit Magyarországon kapsz!!!! Annyi paradicsom volt benne, hogy 30dkg húshoz 4 db 40dkg-os paradicsom konzervet használtak és olívaolaj volt benne, hogy a tetején kb 1 cm vastagon állt. Azt mondták, hogy Olaszban szimplán így tartósítják, nincs hely a hűtőben ezért jó sok olívaolajjal csinálják és az megáll a tetején, tartósítja….:-). Szóval, összességében hoztam és kaptam is szeretetet és ihletet az ételek iránt.

Mindez tovább erősödött a sorsunknak köszönhetően. A munkám miatt sokat dolgoztam külföldön Európában Hollandiában, Angliában, Németországban, Dániában, ahol nagyon sok érdekes hatással találkoztam: sok helyen ehettem kiváló staek-eket, nagyon finom kínai, japán, indonéz, indiai, thai ételeket és lenyűgözött az ízviláguk, kiegészítették az ízlésemet és mivel otthonról hoztam az ételek iránti szeretetemet és kiváncsiságomat, ezek az élmények tovább csigáztak, mindent amit megkóstoltam, ki is akartam próbálni.

A munkám során egy időre fixen kikerültem Németországba kis feleségemmel és egy éves fiammal. Kevés lehetőségünk volt étterembe járni, mert a kisgyerek miatt macerásnak találtuk (érdekes, hogy mennyi mindenben fejlődünk… most már négy gyerek után kb. leszarnám, hogy kellemetlen… :-)). Így ha finomakat, különlegeseket akartunk enni, akkor azokat otthon kellett elkészíteni, így a sok behatásból adódó ötleteket és az otthonról hozott recepteket elkezdtük sorra megvalósítani. Hála Isten ráadásul Németországban ha szükségünk volt alapanyagra, a közeli boltokban minden volt… nem úgy mint itthon sajnos – Budapesten még a mai napon külön keresni kell a ritkább alapanyagokat. 

Így indult a maszek főzéses pályafutásom, és gyakorlatilag mintegy jó 15 éve annak ellenére, hogy nagyon leköt a munkám, hetente legalább 2-3 alkalommal készítek ételt magamnak és a családomnak, és sokszor már a hét elején azon gondolkozom, hogy milyen ételt készítsek majd a hétvégén… :-) hát ez van, ez a kötődés… 

A receptjeimben, amit itt láttok nincs semmilyen rendszer, mint fent is írtam. Utólag sorrendbe raktam őket, tematika szerint, de gyakorlatilag úgy jöttek, ahogy eszembe jutottak. Ja, és még egy: semmilyen felelősséget nem vállalok a pontosságért, mivel emlékezetből, érzésből írtam őket és nem csináltam próbafőzést hogy a leírt mennyiségek biztosan pontosak e. Próbálkozz te is.. Na meg még egy : hozzám senki ne jöjjön plágiumért… a receptek egy része innen-onnan jött. Szeretek egy csomó neves szakácsot és megvettem egy jó adag szakácskönyvet, nyilván az ötleteim onnan (is) jöttek. És legutoljára: nem nyelvész vagyok. Helyesírási és nyelvhelyességi hibákat és megjegyzéseket kérem megtartani...